A spirituális tradíció már 5000 évnél is régebben Indiában egy Pránának nevezett egyetemes energiáról beszél. Ezt az egyetemes energiát minden élet alapvető rendszerének és forrásának tekinti. A kínaiak már Krisztus előtt 3. évezredben tudtak egy vitális energia létezéséről, amelyet csinek neveztek. Minden anyag, élő és élettelen egyaránt ebből az energiából épül fel, mindet ez hatja át. Ez a csi két pólusú erőt tartalmaz: yin-t és yangot.
A Kabala, a zsidó misztikus filozófia Krisztus előtt 538 körül ugyanezeket az energiákat, mint asztrális fényt említi. Az Ótestamentumban számos utalás található az embereket körülvevő fényre.
A keleti jóga 6000 éves múltra tekint vissza, úgyszintén a buddhizmus: Gautama, Buddha, és az erre a kettőre felépült Tibeti Buddhizmus – majd pedig a Reiki. mint az egyetemes életerő energia.
John White a Jövő tudománya című könyvében 97 különböző kultúrát sorol fel, 97 különböző néven említi a kozmikus életenergiát, és az emberi aurát.
A tudományos tradíció ugyancsak hosszú utat tett meg a mai napig, az egész természetet átható egyetemes energia ideáljai lassan tudományosan megalapozott modellt élvezve, váltják egymást, kiegészítik egymást, és a mai napon két alapvető mód, elv érvényesül, az Einsteini relativitási elmélet és a kvantummechanika.
Miután a nyugati kultúrákban a keleti vallások egyre nagyobb teret nyernek, úgy az ehhez kapcsolódó energia tanokat és rendszereket kezdi megismerni és használni a nyugati világ. Míg a kínai akupunktúrát, masszázst, stb… hamarabb fogadtuk be, addig a mai természetes ősi energiarendszerek lassabban nyernek befogadást a nyugati világban, és a hagyományos klasszikus orvostudomány mellett lassan jelennek meg a természetes gyógyítási rendszerek képviselői.
