Zeusz barlangja

Az EMSZIL energia az elengedés a szeretet és a megbocsátás ibolyaszínű lángjának visszatérése


A Görög mitológia szerint Zeusz két Titán, Kronus és Rhea fia, Uranos, az ég istenének és a Földanyának unokája. Kronus hozta létre az Olimposz dimenzióját, amikor meggyilkolta apját. A haldokló Uranos megátkozta Kronust, hogy egy gyermeke fogja elvenni életét ugyanúgy, ahogy ő tette apjával. Ezt megakadályozván Kronus első öt gyermekét születésük után lenyelte. Nem így történt azonban Zeusszal, mivel Rhea eltitkolta hatodik terhességét ura elől, és megszülte Zeuszt a Lycaeum Hegyen, Arkadiában, majd Kronosznak pedig egy bepólyált követ adott oda a csecsemő helyett. Rhea, hogy legkisebb gyermeke elkerülje ezt a sorsot, a csecsemőt Kréta szigetére vitte, az Aegean Hegyre, Dikteon barlangjába, istennők közé. Zeusz így biztonságban, de szüleitől távol nevelkedett.

St. Germain ibolyaszínű lángjának visszatérése a Földre Péterrel (ma már a férjem) Kréta szigetén töltött nyaralásunk ideje alatt történt, 2010 szeptemberében. Még nyaralásunk előtt néhai mesteremtől, Dr. Rudas Évától egyértelmű üzenetet kaptam, hogy látogassuk meg a szigeten Zeusz barlangját. Péter a mai kor egyik csodálatos vívmányát, a google keresőt használva két, Zeusz nevéhez kötődő, barlangot is talált Krétán, az Ida és a Dikteon barlangot. Feltéve a kérdést, nekem határozottan a Dikteon barlang jelent meg látogatásunk helyszíneként, amely egy csodálatos zarándokhely, Zeusz nevelkedési barlangja (Zeusz születésének történetét lásd a keretes írásban). Az üzenet többek között tartalmazta azt is, hogy keressünk egy nagyobb fát, és pihenésképpen meditáljunk a tövében, ahol megkapom az EMSZIL gyakorlatát. Mielőtt elindultunk Péter végigpásztázta a google maps műholdas megjelenítésében a barlang környékét, illetve a bejáratáról készült fényképeket, hátha kivehető a beavatás helyszínét sejtető különleges hely, de a számítógépen keresztül nem volt látható semmi rendkívüli.

A Lassithi fennsíkon található barlang 1025 méteres magasságban, a Dikte hegy északi oldalán Psychro falu közelségében található. A bejárat az autóút végétől gyalogosan (vagy szamárháton) közelíthető meg, mely a hegy oldalán felfelé kanyargó, körülbelül 800 méteres szakasz. A gyalogúton haladva végig a környezetet fürkésztük, hátha megragadja tekintetünket egy jellegzetes fa, vagy valami különleges beszögellés, vagy akármi, ami kiugrik a táj megszokott látványából és jelzésként megdobbantja szívünket. A barlanghoz közeledve csodálatos panoráma nyílt a fennsíkra, lágy szellő frissítette az egyre jobban melegedő levegőt, könnyebbé téve a kapaszkodó okozta kihevülést.

Kopár és száraz táj látványa töltötte ki a horizontot, bármerre is néztünk. A fű és az aljnövényzet kiégve, a sziklák és kiszáradt föld szürkésbarna színét csak a viaszos levelű örökzöld cserjék és kistermetű fák sötétzöld lombkoronái törték meg, mely jellegzetes látvány a nyár végi görög szigeten.

Nagyon figyelmesen és izgatottan haladtunk közeledvén a barlang bejáratához, kerestük, hogy melyik lehet az a fa, ahová meg kell érkezniük. Noha jó néhány fát láttunk, egyik se volt lényegesen nagyobb vagy szembetűnőbb, egyiket sem éreztük a kijelöltnek. Kérdeztem Évát, mégis hogyan fogjuk felismerni a „kiválasztott” helyet? Ő erre a következőket felelte: ”Lesz egy jel, egy vízesés vagy egy kispad, vagy egy szikla, vagy valami egyéb különleges jel. Nyugodjatok meg, fel fogjátok ismerni!” Kicsit csalódottan, de ekkora már a barlang tátongó bejáratához értünk, és le is ereszkedtünk hűsítő mélyébe. Igazi felfrissülés volt a forróságban történt kaptató után. A barlang a látogatók ellenére is nyugodt és tekintélyt-parancsoló volt, csodálatos kamrái cseppkövekkel tarkított. Legmélyebb pontjára érve egy tó fogadott bennünket, mely körül cseppkő oszlopok emelkedtek, őrtornyokként vigyázva a barlang titkára. Kifelé menet Péter még egy utolsó fotót készített belülről a barlang bejáratáról, amiről akkor még nem is sejtettük, hogy milyen csodában fog részesíteni minket.

Kiérve kissé tanácstalanul néztünk körbe, vajon melyik lehet a kiválasztott hely, amiről Éva beszélt? Hirtelen egyszerre néztünk balra és a szemünk elé tárult egy nagy fa, melyet szikla vett körbe. Egyszerre pillantottuk meg, és egyszerre kiáltottunk fel: a Jel! Egy 13 szirmú, aprócska, sárga virág, aminek az egyik szirma hiányzott. Nem volt levele, csak rövidke kis vékony, zöld szára, amely tartotta a parányi virágfejet. A kövek közül, szinte a semmiből tört elő a kis élet. Péter tovább kutatott, biztosan van itt még több ilyen virág, de ez volt az egyedüli. A kis virág létezése és túlélése csoda ebben a kopárságban és szárazságban, ebben az időben, pláne, hogy a talaj szintjén se közelben, se távolban nem láttunk más virágot, de még csak lágyszárú, zöld növényt sem. A sárga virág azért is váltott ki bennem különleges érzéseket, mivel néhai mesterem kedvenc színe a sárga volt.

Ezzel bizonyossá vált, megérkezett a jel, megmutatva a helyszínt, a fát, mely alatti sziklára leültünk és meditálni kezdtünk. Megkaptam a beavatást az EMSZIL technikájával együtt. Béke és nyugalom, szeretet és emelkedettség érzése vett körül minket.

Talán az sem volt a véletlen műve, hogy a beavatás végeztével nagy tűz ütött ki, égett a száraz növényzet az alattunk elterülő medence hozzánk közel eső szegélyén, mintha ünnepélyes háromdimenziós megjelenítése volna EMSZIL lángja fellobbanásának… Péter egész úton lefele menet figyelmesen vizsgálta a gyalogösvény menti tájat, hogy vajon a beavatásunk színhelyén felfedezett kis virágot megpillantja-e máshol is. Azonban a kiégett, kopár talajon kívül semmilyen más színfoltot nem talált, tovább erősítve a kiválasztott helyszínünk különlegességét. Hazaérkezésük után jobban megvizsgáltuk a kirándulásunkról készített fotókat, és ekkor tárult elénk az újabb csoda! A képen, amit a barlangból kifelé igyekezve, a barlang bejáratáról készített Péter, az ibolyaszín csodás árnyalatai láthatók, amelyek gyűrűként ölelik körbe a vakító fényben úszó kijáratot.

Köszönöm és hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, és 2010 óta átadhatom St. Germain Ibolyaszínű lángjának szeretetét.

Szeretettel: Dr. Varga-Sebők Anita és Dr. Varga-Péter

Hozzászólások