A vörösturbánosok felkelésével egy időben délen is fellázadtak a parasztok. Az itteni felkelő sereg élére 1355-ben Csu Jüan-csang került. Csu parasztcsaládból származott, egy ideig koldulásból élt, s írni-olvasni sem tanult meg soha rendesen. A parasztcsapatokat azonban ügyesen irányította, 1356-ban bevette Nanking városát, s nemsokára az egész Jangce-völgy az ő uralma alá került. Az általa elfoglalt területeken csökkentette a parasztság terheit, így sikerült ügyének megnyerni a lakosság többségét. 1367-ben sereget küldött Észak-Kína meghódítására. 1368-ban csapatai bevették Tatut, a Jüan-dinasztia fővárosát, a mongol erők maradványai elmenekültek, így Kína nagy része Csu uralma alá került. Csu még ebben az évben császárnak kiáltotta ki magát, s Nanking fővárossal megalapította a Ming-dinasztiát. Csu 1368-tól 1398-ig Hung-vu néven uralkodott .

A harmadik Ming császár, Jung-lo 1421-ben Nankingból a Jüan-dinasztia volt fővárosába helyezte át a székhelyét, s a várost Pekingnek , „Északi Fővárosnak” nevezte el. Nanking, a „Déli Főváros” ezután csak kiegészítő, rituális fővárosként funkcionált.

Pekingben ekkor épült a ma is látható császári palota, és ekkor alakult ki Peking mai formája. Az utóbbi évtizedekben ugyan lebontották a Ming-kori városfalakat, de a városkapuk egy részét meghagyták, s a körutak is a volt városfalak nyomvonalát követik. Peking közelében ma is látható tizenhárom Ming császár sírja.