Kristályrendszerek

Az ásványok geometriai kristályalakjának szimmetriája szerint hét csoportba oszthatók

A hét kristályrendszer a következő:
1. Szabályos (köbös rendszer)
2. Négyzetes (tetragonális rendszer)
3. Háromszöges (trigonális rendszer)
4. Hatszöges (hexagonális rendszer)
5. Rombos (orthorombos rendszer)
6. Egyhajlású (monoklin rendszer)
7. Háromhajlású (triklin rendszer)
 

 

A XVIII-XIX. század fordulóján egy René-Just Haüy nevű botanikus vé­letlenül elejtett egy jókora kalcit-kristályt, ami ezer darabra tört. Ahogy összeszedegette és tanulmányozni kezdte a töredékeket, érdekes dolgot fedezett föl. Minden darabka, még a legapróbb szilánk is, tökéletesen egyforma volt. Ezt látván Haüy arra a korszakalkotó felismerésre jutott, hogy a kristály sok-sok parányi egyforma alakzatból áll, s ezeket el is nevezte „integráns molekulák"-nak. Mai ismereteink szerint a külső forma valóban tükrözi a belső szerkezetet, ami nem más, mint az atomokból álló egységes felépítésű kristályrács. Haüy "kristályház"-elmélete alapján Bravais - különböző rácsszerkezetek tanulmányozásával - a kristályokat hét rendszerbe sorolta aszerint, hogy a három főtengely milyen hosszú, s hogy egymásra merőlegesek-e, vagy más szöget zárnak be.

A kristályszerkezet-elmélet tovább erősödött 1912-ben, amikor Max von Laue kísérlete során a kristályon áthaladó röntgensugár szóródása minden ásványnál meghatározó egységes szerkezetet vetített ki.

Ezt a munkát kiterjesztve W. H. Bragg 1913-ban megalapozta a krisztallográfia tudományágát, melyet fia, W. L. Bragg tovább tökéletesített.