Toxinok

Szinte elképesztően hangzik ma, de alig néhány évtizede a szóját nem tartották emberi fogyasztásra alkalmasnak a nagy toxintartalma miatt. Ilyenek például a benne levő természetes enzimgátlók, amik közül a legismertebb a fehérje emésztést gátló anyagok (pl. a tripszin enzimet gátló toxin), vagy a haemagglutinin nevű toxin, ami a vörös vérsejteket összetapasztja és ezzel vérrög keltő. Ezek a fent említett toxinok egyúttal növekedést gátlóak is, amit állatkísérletekkel is igazoltak. Az enzimgátló anyagok valójában nagyméretű és egymásba forduló fehérjék, amiket a közönséges főzés nem tud teljesen hatástalanítani, és komoly emésztési zavarokat keltenek, megnehezítik más fehérjék emésztését és krónikus aminósav hiányt váltanak ki. Nagy mennyiségű tripszin gátlót tartalmazó étkezés állatokban a hasnyálmirigy teljes leterhelését okozta, megnagyobbítva és betegségeknek kitéve azt, a rákot is beleértve, és nagyobb mennyiségű zsírsavakat halmozott fel a májban. (számos forrás szerint, lásd irodalom.text)

A szója tartalmaz még goitrogeneket, ami gátolja a pajzsmirigyet. Továbbá a szója tartalmazza a legnagyobb mennyiségű phytic-savat az étkezésre használt növények közül. A phytic-sav jelentősen meggátolja az alapvető ásványi anyagok felvételét, ilyen például a kalcium, magnézium, mangán, réz, vas és legfőképpen a cink.

Az az állítás hogy a szója jó a csontritkulás ellen teljesen érthetetlen, hiszen meggátolja a kalcium felvételét és D vitamin hiányt kelt.
(A csontritkulás elleni lépésekrõl már írtam a tej káros hatásairól szóló cikkemben.)

A kínaiak csak úgy tudták a szóját bevonni a táplálkozásukba, hogy erjesztették. Ezzel lecsökkentették a toxinok jelenlétét, de teljesen nem tudták kiküszöbölni. A szóját éppen ezért csak kiegészítő ételként használták és így terjedt el Koreába, Japánba, Indonéziába. Egy 1998-as japán felmérés szerint, (C. Nagata), egy átlagjapán napi 7 - 8 gr szóját fogyasztott (kevesebb mint 2 teáskanálnyit). Tehát csak mint kiegészítő különlegességként és nem mint húspótló főételként fogyasztották, mint ahogy ránk súlykolják.

Érvek és ellenérvek

Egyes érvek szerint Japánban a kevés mellrák, méhrák, prosztatarák a szójafogyasztásnak köszönhető. Ez a kijelentés így meglehetõsen félrevezető, hiszen egyrészt nem tesz említést a lényeges nyugati - japán étkezési különbségek között, másrészt nem veszi figyelembe a fenti adatokat. Ugyanakkor miért van az hogy Japánban (és Ázsiában is általában) sokkal gyakoribb a nyelőcsőrák, gyomorrák, hasnyálmirigy-rák, májrák, pajzsmirigyrák? (Forrás: A. Harras, illetve C. Searle) Pont ezek azok a szervek, amiket a szója a legjobban leterhel az állatkísérletek szerint.

SPI, TVP gyártás - ez mindennek mondható, csak étvágygerjesztőnek nem

Az SPI (soy protein isolate) és a TVP (textured vegetable protein) kulcsszerepet töltenek be a hús- és tej-helyettesítőként, legfõképpen a bébi és vegetáriánus ételekben. Ezek előállítása nem egy egyszerű folyamat, ipari gyárakban lehet csak előállítani.

A szójababot vízbe áztatják, amibe lúgos oldatot öntenek hogy azzal eltávolítsák a rostokat. Majd leülepítik és külön választják egy savas mosással, amit egy újabb lúgos oldattal semlegesítenek. A savas mosás alumínium tartályokban történik, ami nagy mennyiségű és nem kívánatos alumíniumot hoz be a végtermékbe. Az így kapott terméket magas hőmérsékleten szárítják, ez a "szóró-szárítás". A TVP-hez még egy újabb magas hőmérsékletű és nagy nyomású folyamatnak vetik alá az SPI-t. Ez a folyamat ugyan lecsökkenti a toxinok nagy részét, de teljesen nem tünteti el azokat. Sajnos más, nem kívánatos kémiai maradék anyagok is bekerülnek a végtermékekbe. Emellett a magas hőmérséklet egy újabb mellékhatást okoz: teljesen átalakítja a fehérjék összetételét és ezzel nagymértékben használhatatlanná alakítja azokat, ahogy azt G. M. Wallace egy tanulmányban kimutatta. Ezért kell még lysin tápadalékot is adni állatoknak, amiket ilyen szójatermékekkel etetnek.

Joseph J. Rackis egy FDA-nak beadott tanulmányban figyelmeztet az egyértelműen toxikus nitritek keletkezésére a szóró-szárítás folyamatában, valamint egy újabb toxin, az ún. lysinoalanine, formálódására a lúgos áztatásnál. Mivel a végtermék meglehetõsen íztelen, nagymennyiségű ízesítőanyagot is adnak hozzá, többek között MSG-t, aminek a káros hatásáról az édesítőszerek c. cikkben már írtam.