Kristálygyógyászat:
Mini Kristály-lexikon:
Reiki:
Meditáció:
Referenciák:

F ó r u m
A kristály tudatával történő gyógyítás tematikailiag rendszerezett módszertana.
A kristály alapvető szerepe Kristályenergia Mi is tulajdonképpen a Kristáygyógyászat? TanfolyamokMini Kristály-lexikon:
A kristályos világgal kapcsolatos információk gyűjteménye
A legfontosabb fogalmak Ásványi összetétel Ásványosztály Fajsúly Formái Habitus Ikresedés Kémiai összetétele Keletkezése Keménység Kristályrendszerek Színek TulajdonságaiReiki:
A Reiki ősi tibeti gyógymód, amivel Világegyetem gyógyító energiáit közvetítjük magunk, és mások számára
A reiki-ről Dr. Mikao Usui élete Kezelői információk Magyarországi Reiki Egyesület Mi a Reiki? Reiki tanfolyam Reiki történeteMeditáció:
A meditációk a regisztrált látógatóink számára érhetők el
a Meditáció alapfogalmai Kezelői szoba Meditációs szoba Vezetett meditációReferenciák:
Tanfolyamunk résztvevőinek véleménye iskolánkról, az oktatásról, és bármiről, ami velünk kapcsolatos
Általános vélemények Csakra / Tantra jóga tanfolyam Kezelések Kristály tanfolyam Pszichosebészet tanfolyam Reiki tanfolyam Reinkarnáció / Regresszió tanfolyamF ó r u m
- Mini Kristály-lexikon
- Fajsúly
A fajsúly valamely anyag térfogategységének súlya.
Az ásvány /kristály sűrűségének mértékegysége, azt fejezi ki, hogy egységnyi kő súlya hogyan aránylik azonos térfogatú víz súlyához.
Rokon fogalmak vele az abszolút és a relatív sűrűség.
Abszolút sűrűség alatt az illető anyag térfogategységének tömege értendő, míg a relatív sűrűség (tömöttség) az illető anyag bármekkora tömegnek az ugyanoly térfogatú 4 °C. mérsékletű víz tömegéhez való viszonya. Ha a súly vagy tömeg egységéül a térfogategységnyi 4 °C. mérsékletű víz súlyát, ill. tömegét használjuk, akkor a szóban forgó három mennyiség mérőszáma ugyanaz, csakhogy az egyik súly, a másik tömeg, az utolsó pedig nevezetlen szám. Pl. az arany fajsúlya 19.3 gramm súly köbcentiméterenként, abszolut sűrűsége 19.3 gramm tömeg, ugyancsak köbcentiméterenként, relatív sűrűsége pedig 19.3. A felvett egységek rendszerint maguktól értetődnek, azért kevésbé szabatos kifejezésmóddal mind a három mennyiségről, pl. az aranynál röviden azt mondjuk, hogy 19.3.
Egyébiránt gázoknál és gőzöknél a relatív sűrűség meghatározásánál a tömeget nem a víz tömegéhez, hanem a 0°C-ú és 760 mm. barométerállásnak megfelelő nyomású levegőnek, ill. a gázzal egyenlő mérsékletű és nyomású levegőnek tömegéhez szoktuk viszonyítani.
A fa inhomogén test, amelyben igen sok és egynlőtlen eloszlású pórus van, ezért igen nehéz bizonyos fafajnak a fajsúlyát pontosan megállapítani, mivel különböző részeiben is változik. Még nagyobb különbség adódik az egyes fafajok között. Friss állapotban a fajsúly függ a víztartalom mennyiségétől is. A faanyag fajsúlya, midőn azt összetömörítjük 1.45, mások szerint 1.13-1.29 között változik. A száraz fa fajsúlya természetesen kisebb ezen értékeknél és így ezekkel összehasonlítva, egyúttal a fa likacsosságára is következtethetünk.
A fajsúly meghatározásának módjai:
Az ásványok meghatározására, egymástól való megkülönböztetésére nézve a fajsúly igen fontos adat, mert egyazon ásványfajnak fajsúlya (feltéve, hogy ugyanazon hőfok mellett történt a mérés) állandó, függ a kémiai szerkezettől és kristályosodástól. Mivel azonban az illető ásványfaj ritkán tökéletesen tiszta és gyakran többféle változata is létezik - egyazon ásványfaj fajsúly-mérési eredményeiben mindig vannak csekélyke eltérések. Ezért az ásvány fajsúlyát nem annyira egy állandó számmal, mint inkább egymáshoz nagyon közel álló határértékekkel szoktak kifejezni. Így pl. a sokféle változatban létrejövő kvarc fajsúlyát 2.5-2.8 vesszük, noha a legtisztább kvarc fajsúly-értékét 2.65 találták. Az igazi érték tehát a határértékeknek a középértéke volna.
Régebben nem nagy súlyt fektettek pontos fajsúly-meghatározásokra, mert kevéssé, vagy egyáltalán nem ismerték a fajsúly szoros viszonyát az ásvány kémiai alkatához és egyéb tulajdonságaihoz. Ma a lehető legpontosabb meghatározásra törekszenek. De nemcsak tudományos, hanem gyakorlati tekintetben is fontos az ásványok fajsúlyának meghatározása; így pl. fémeknél és drágaköveknél.
Ezt jól tudták már a középkori tudósok is és köztük az arab Abul-Rihan az akkori eszközök tökéletlensége mellett is bámulatos pontossággal határozta meg különféle drágakövek és fémek fajsúlyát.
Az ásványok fajsúlyának meghatározásában az általános módokon: a hidrosztatikus mérleggel, a piknométerrel és az areométerrel való meghatározásokon kívül két mód használatos, megjegyezvén, hogy ezek közül főkép az első nem oly pontos, mint pl. a piknométerrel való meghatározás, mely a legtökéletesebb módszer.
A fajsúly meghatározásának egy lehetséges módja a Jolly-féle rugalmas mérleg, amely a nagyobb méretű ásványok mérésére különösen alkalmas.
A másik, nagyon elterjedt módszer a nehézfolyadékok használata, amelyekkel a fajsúly-meghatározása gyors és meglehetősen pontos. A víznél jóval súlyosabb, pontosan meghatározott fajsúlyú folyadékból bizonyos mennyiséget pohárba öntünk és belé tesszük a mérendő ásvány egy kis darabkáját vagy pedig porát. Az ásvány vagy a fenékre süllyed, vagy a folyadékban lebegve marad, vagy pedig a folyadék felszínén úszni fog, aszerint, amint fajsúlya az alkalmazott folyadékánál nagyobb, vele megegyező, avagy kisebb. Nehéz folyadékok gyanánt leginkább a következőket használják: Thoulet-Goldschmidt-féle oldat: higanyjodid oldata jódkáliumban, fajsúlya 3.19; Rohrbach-féle oldat: higany-jodid oldata báriumjódidban, fajsúlya 3.58; Klein-féle oldat: borowolframsavas kádmium, fajsúlya 3.5-3.6; Brauns-féle oldat: jódmetilén fajsúlya 3.55. A geológusok a bromoform nevű, 2,9 sűrűségű nehézfolyadék segítségével választják szét az úgynevezett könnyű- és nehézásványokat.
A kristályokkal kapcsolatban beszélgetés a fórumon
Rokon fogalmak vele az abszolút és a relatív sűrűség.
Abszolút sűrűség alatt az illető anyag térfogategységének tömege értendő, míg a relatív sűrűség (tömöttség) az illető anyag bármekkora tömegnek az ugyanoly térfogatú 4 °C. mérsékletű víz tömegéhez való viszonya. Ha a súly vagy tömeg egységéül a térfogategységnyi 4 °C. mérsékletű víz súlyát, ill. tömegét használjuk, akkor a szóban forgó három mennyiség mérőszáma ugyanaz, csakhogy az egyik súly, a másik tömeg, az utolsó pedig nevezetlen szám. Pl. az arany fajsúlya 19.3 gramm súly köbcentiméterenként, abszolut sűrűsége 19.3 gramm tömeg, ugyancsak köbcentiméterenként, relatív sűrűsége pedig 19.3. A felvett egységek rendszerint maguktól értetődnek, azért kevésbé szabatos kifejezésmóddal mind a három mennyiségről, pl. az aranynál röviden azt mondjuk, hogy 19.3.
Egyébiránt gázoknál és gőzöknél a relatív sűrűség meghatározásánál a tömeget nem a víz tömegéhez, hanem a 0°C-ú és 760 mm. barométerállásnak megfelelő nyomású levegőnek, ill. a gázzal egyenlő mérsékletű és nyomású levegőnek tömegéhez szoktuk viszonyítani.
A fa inhomogén test, amelyben igen sok és egynlőtlen eloszlású pórus van, ezért igen nehéz bizonyos fafajnak a fajsúlyát pontosan megállapítani, mivel különböző részeiben is változik. Még nagyobb különbség adódik az egyes fafajok között. Friss állapotban a fajsúly függ a víztartalom mennyiségétől is. A faanyag fajsúlya, midőn azt összetömörítjük 1.45, mások szerint 1.13-1.29 között változik. A száraz fa fajsúlya természetesen kisebb ezen értékeknél és így ezekkel összehasonlítva, egyúttal a fa likacsosságára is következtethetünk.
A fajsúly meghatározásának módjai:
Az ásványok meghatározására, egymástól való megkülönböztetésére nézve a fajsúly igen fontos adat, mert egyazon ásványfajnak fajsúlya (feltéve, hogy ugyanazon hőfok mellett történt a mérés) állandó, függ a kémiai szerkezettől és kristályosodástól. Mivel azonban az illető ásványfaj ritkán tökéletesen tiszta és gyakran többféle változata is létezik - egyazon ásványfaj fajsúly-mérési eredményeiben mindig vannak csekélyke eltérések. Ezért az ásvány fajsúlyát nem annyira egy állandó számmal, mint inkább egymáshoz nagyon közel álló határértékekkel szoktak kifejezni. Így pl. a sokféle változatban létrejövő kvarc fajsúlyát 2.5-2.8 vesszük, noha a legtisztább kvarc fajsúly-értékét 2.65 találták. Az igazi érték tehát a határértékeknek a középértéke volna.
Régebben nem nagy súlyt fektettek pontos fajsúly-meghatározásokra, mert kevéssé, vagy egyáltalán nem ismerték a fajsúly szoros viszonyát az ásvány kémiai alkatához és egyéb tulajdonságaihoz. Ma a lehető legpontosabb meghatározásra törekszenek. De nemcsak tudományos, hanem gyakorlati tekintetben is fontos az ásványok fajsúlyának meghatározása; így pl. fémeknél és drágaköveknél.
Ezt jól tudták már a középkori tudósok is és köztük az arab Abul-Rihan az akkori eszközök tökéletlensége mellett is bámulatos pontossággal határozta meg különféle drágakövek és fémek fajsúlyát.
Az ásványok fajsúlyának meghatározásában az általános módokon: a hidrosztatikus mérleggel, a piknométerrel és az areométerrel való meghatározásokon kívül két mód használatos, megjegyezvén, hogy ezek közül főkép az első nem oly pontos, mint pl. a piknométerrel való meghatározás, mely a legtökéletesebb módszer.
A fajsúly meghatározásának egy lehetséges módja a Jolly-féle rugalmas mérleg, amely a nagyobb méretű ásványok mérésére különösen alkalmas.
A másik, nagyon elterjedt módszer a nehézfolyadékok használata, amelyekkel a fajsúly-meghatározása gyors és meglehetősen pontos. A víznél jóval súlyosabb, pontosan meghatározott fajsúlyú folyadékból bizonyos mennyiséget pohárba öntünk és belé tesszük a mérendő ásvány egy kis darabkáját vagy pedig porát. Az ásvány vagy a fenékre süllyed, vagy a folyadékban lebegve marad, vagy pedig a folyadék felszínén úszni fog, aszerint, amint fajsúlya az alkalmazott folyadékánál nagyobb, vele megegyező, avagy kisebb. Nehéz folyadékok gyanánt leginkább a következőket használják: Thoulet-Goldschmidt-féle oldat: higanyjodid oldata jódkáliumban, fajsúlya 3.19; Rohrbach-féle oldat: higany-jodid oldata báriumjódidban, fajsúlya 3.58; Klein-féle oldat: borowolframsavas kádmium, fajsúlya 3.5-3.6; Brauns-féle oldat: jódmetilén fajsúlya 3.55. A geológusok a bromoform nevű, 2,9 sűrűségű nehézfolyadék segítségével választják szét az úgynevezett könnyű- és nehézásványokat.
A kristályokkal kapcsolatban beszélgetés a fórumon
Mini Kristály-lexikon
Achát
Akvamarin
Ametiszt
Arany
Aventurin
Azurit
Ónix
Borostyán
Cölesztin
Cirkón
Citrin
Dioptáz
Füstkvarc
Fluorit
Gránát
Gyöngy
Gyémánt
Hegyikristály
Heliotrop
Hematit
Holdkő
Jáspis
Kalcedón
Karneol
Korall
Krizokola
Krizopráz
Lápisz lazuli
Malachit
Mohaachát
Moldavit
Morganit
Obszidián
Opál
Prázem
Rózsakvarc
Rubin
Rutilkvarc
Sólyomszem
Smaragd
Sugilit
Szodalit
Türkiz
Tektit
Tűzopál
Turmalin
Zafír





Nyomtatható változat
Fizetett
hivatkozás