Hogyan lehet összekötni a hagyományos magyar konyhát az egészséges életmóddal?

A hungarikumok mágnesként vonzzák az evőközönséget. Köztük Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert is, aki vélhetően nem csak hivatali kötelezettsége okán kóstolt vagy két órán át a finomságokból. A miniszter az ünnepélyes megnyitón Benke Laci bácsival vállvetve fejezte ki örömét, hogy újabb fesztivál népszerűsíti a hagyományos magyar élelmiszereket. A rendezvényen nemcsak mangalicaszalonnát lehet kóstolni, hanem a göndör szőrű állat húsából készült disznósajtot, sonkát, kolbászt, tepertőt is. Akik a készételeket szeretik, azok válogathatnak a sült hurka, kolbászkínálatból is, vagy ha sült malacra támad gusztusuk, azt is megkóstolhatják. Huszonöt mangalicatenyésztő gondoskodik a széles választékról. Igazi családias hangulat uralkodik, a termelők jószívűen kínálják a kóstolókat termékeikből.

Ha malacokról beszélünk, akkor a már emlegetett jófajta pálinka sem maradhat ki a sorból. Az ügyes kezű kalandvágyók benevezhetnek a kolbász- és hurkatöltő versenyre, akik pedig a szakácstudományukat szeretnék megcsillogtatni a zsűri előtt, a pörköltek és egyéb, bográcsban készülő ételek versenyét nekik találták ki. A családi hangulatot erősíti a rengeteg, fabódék között rohangászó kisgyerek. Őket inkább a már-már szintén tradicionális hungarikumnak számító piros kakasos nyalókák, s a szalonnák még élő verziója köti le. Igaz, ez utóbbiak, a fesztivál főszereplői, a mangalicák, kissé háttérbe szorulnak. Úgy tűnik, nem nagyon zavarja őket a hatalmas tömeg: egy félreeső helyen rágcsálják békésen a szalmaköteget vagy jóízűen szunyókálnak evés után. A mindent a szemnek elv érvényesül, a cocákat leginkább messziről lehet csak csodálni. Csak két kismalachoz lehet közel jutni, őket kicsi faszekéren tolják körbe-körbe egy ideig. Még nem tudják, de lehet, hogy jövőre már az ő szalonnájukból falatozunk a fesztiválon.

Egyre népszerűbb a disznótartás
Az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan fejlődött a hazai mangalicatenyésztés. Míg a kilencvenes évek elején csupán két-háromszáz mangalicakoca volt az országban, mostani számuk már eléri a tízezret – mondta Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke. A magyar sertéstenyésztés számára a mangalicatartás a közeljövő egyik ígéretes üzleti lehetősége lehet, mert a fajta egészséges húsa egyre keresettebb a piacon. Jelenleg Magyarországon több mint ötvenezer mangalicahízót vágnak évente, az összes sertés két százalékát. A mangalicák felét üzemi méretekben vágják, a másik felét házilag. Iparszerű termelést mintegy húsz vállalkozás végez az országban. Árbevételük évente négymilliárd forintra tehető – mondta az elnök. Az export túlnyomó része Spanyolországba megy, de a mangalicahúsnak van piaca Svájcban, Ausztriában, sőt már Japánban is.

A mangalica disznók magyarországi pályafutása 1833-ban kezdődött
A mangalicának négy színváltozata van: a szőke, a vörös, a fecskehasú, valamint a fekete. Ez utóbbi azonban kipusztult a 20. század elején. A magyar mangalicafajta kialakítása 1833-ban kezdődött, amikor József főherceg Kisjenőn tenyészetet alapított, ahova a szerb Milos herceg akkor már híres állományából vásároltak állatokat. Ezek a sertések fehér, göndör szűrűek voltak. Ezek Kisjenőn kereszteződtek az ott lévő állománnyal. A mangalica néhány nemzedék alatt annyira alkalmazkodott az alföldi viszonyokhoz, hogy igazi magyar fajtává vált. Később azonban csökkent a zsírsertések iránti kereslet. A legnagyobb csapás a fajtára az 1895-ben kitört sertéspestis volt, amely húsz évig tartott.

1927-ben megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete. A második világháború után a mangalicák száma folyamatosan csökkent, 1960 után már ezer példány sem volt. Fordulópontot az 1990-es évek eleje jelentett, amikor újra elkezdték a mangalicát szervezetten tenyészteni. Újra megalakult a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete.

Eredetvédelem a téliszaláminak
Egyedül a szegedi téliszalámi élvez európai uniós védettséget a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek közül, noha összesen nyolcszáz tétel szerepel a közösség oltalmi listáján. Védettségre több hungarikum is pályázik már jó ideje, egyebek mellett a gyulai és a csabai kolbász, a makói vöröshagyma, a gönci kajszibarack is. Más rendelet érvényes a borokra és az égetett szeszes italokra, ennek keretében már több pálinka és bor szerzett uniós oltalmat.

A védettségről az Európai Bizottság dönt, az eljárás azonban hosszadalmas. Emellett a tagállamok kérelmezőinek is válaszolniuk kell a bizottság kérelemmel kapcsolatos kérdéseire, és gyakran ez is sok időbe telik – mondta el lapunknak Zobor Enikő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minőségpolitikai szakreferense. A többi, oltalomra pályázó termék leírásának vizsgálata már folyamatban van az uniónál. A termékek addig átmeneti nemzeti oltalom alatt állnak: hazánkban senki más nem állíthat elő, nem forgalmazhat a megadott elnevezéssel terméket, csak az, aki a meghatározott földrajzi területen, a termékleírásban foglaltak betartásával teszi azt. Amint megkapja a közösségi védelmet, a termék elnevezése az EU egész területén oltalmat élvez a csalások és a félrevezető használat ellen. Ez a gyakorlatban azt jelenti például, hogy szegedi téliszalámi – amely tavaly december közepén szerezte meg az oltalmat – elnevezést csak olyan termékeken lehet feltüntetni, amelyeket a pályázatban leírt termékleírásnak megfelelően gyártanak. Ebben egyebek mellett részletesen meghatározzák, hogy mely területeken tenyésztett és mivel etetett sertéseket lehet felhasználni.

Az eredeti cikk megtekinthető itt>>