A tantrikus hagyomány szimbólumait minden ősi kultúra őrizte – Mu, Atlantisz, a kőkorszaki barlangrajzok, a sumér faragványok, az ősi Egyiptom szent könyvei, a héber és ógörög misztikus iratok, az Indián kultúra. Még az Alkímia is tantrikus alapelveket tartalmaz. Tehát a Tantra a világ minden részére kiterjedő spirituális gyakorlat, a civilizációkat összekötő közös láncszem volt. Az indiai hinduk által kidolgozott rendszer egyensúlyi állapotot eredményez, amely a spirituális tudáshoz nyitja meg az utat. Az ősi tantrikus tudomány egy teljesen megváltozott tudatállapotot hoz.
A Tantra jógáról sokan állítják, hogy 6.000 éves múltra tekint vissza – de az igazság az, hogy az Univerzummal egyidős. A Tantrának mintegy 80 ága ismert – A mi vonalunk a szexuális energia tudati szintre való emelésével, átalakításával foglalkozik. Ez az ág titkos, írások anyagok nem születtek vele kapcsolatban, csupán a szimbólumrendszerek egy részét rajzolták le. A tanítások így Mesterről Mesterre, szájhagyomány és beavatások útján maradtak fenn.
Az ősi tudás a Nagákon (kígyópapokon) keresztül került Indiába. A Rhisik (látók) Szútrákba gyűjtötték össze ezt a tudást, régi nagy Birodalmak bölcsességét a Védák foglalják keretbe.
A Rhisik közel álltak a természethez, az emberekhez. Ők tisztában voltak vele, hogy a betegségek a tudatban teremtődnek, s ez vetül ki a fizikai testre. A Tantra nem a gondolatok, az érzelmek, a mozgás, az álmok – hanem a kozmikus világ magasszintű jógája. India titkos filozófiája, a keleti világ misztikumának az áthelyezése – a megvilágosodás ösvénye.
A Tantra történetéről
A Tantra jóga azóta létezik, amióta a világegyetem megjelent. hatással volt a Taoizmusra, a tibeti buddhizmusra, és a többi keleti vallásra is. A titkos tantrikus tanítás Mesterről tanítványra szájhagyomány útján terjedt, ugyanis írásos anyag a titkossága miatt nem maradt fenn. A III. század környékén megpróbálták allegóriákban és szimbólumokban lejegyezni különböző tisztulási és meditációs folyamatok után, melyet így csak azok a beavatottak értettek, akik a titkokat féltve őrizték…
A Tantra aranykora a XI-XII.században következett be, akkor India-szerte nyíltan gyakorolták. A XIII. században a muzulmán hódítás idején a Tantra mestereit lemészárolták, és a szent iratokat tűzre vetették. A mozgalmat is betiltották, és azóta is csak rejtve működhet. Elsősorban távoli kolostorokban élt tovább, főleg Tibet mélyén. A Tantra képviselője a Fehér Testvériség – a Fehér Lámarend – a Fény gyermekei. Azonban a kínai kommunista rendszer mindent megtett a kiírtásukra, kolostorokat égettek fel, Tantra Mestereket gyilkoltak meg.
A jógi kalendárium szerint jelenleg egy pusztító kor, a tűz és pusztulás időszakában vagyunk. Ez az az idő, amikor a Tantra elveszett a világ számára, de a jóslatok szerint vissza fog térni, hogy egyesítse a férfi és a női energiákat. Hiszen ez az egyetlen remény, hogy a bolygónk megmeneküljön a pusztulástól.
A Tantra jóga nem vallási gyakorlat. Hatása az ember életének minden szintjére kiterjed: erősíti a testet, lecsendesíti az indulatokat, gyorsítja a gondolkodás folyamatát, és egy olyan belső létre. Tanításai szerint az emberi elme csupán egyik elvonatkoztatott része a szervezet egészének, mert a fizikai test konkrét valóság, amely nélkül az nem használható gondolkodásra, azért a tantra úgy véli. hogy az elme részeinek tekintett, s az érzékfeletti dolgok és jelenségek befogadására szolgáló tantrikus központokat szintén nem lehet a fizikai test nélkül értelmezni.
Más szavakkal a tantra azt állítja, hogy az elme irányítja az agyat és az idegrendszert, a gerincoszlop pedig minden ingerválasz székhelyeként működik. Következésképpen a tantrában e két fő rendszer működésének összehangolására törekednek. Az iskola gyakorlataiban érvényesített legfőbb alapelv az úgynevezett sakti, azaz a női jellegű energia visszaszorítása. Ha ez sikerül, akkor az elvezet a szellemi megvilágosodáshoz. A tantra jóga hívei ma már világszerte megtalálhatók.
